Öreghegyi mesék – Milyen ízű a hold?

Olvasási idő: 3 perc

Egyszer volt hol nem volt, az isaszegi Öreghegyen is túl, ott ahol Röf-Röf a kúrafarkú vaddisznó túr…

Ott éldegélt Röf-Röf a vaddisznó, Nyuszi az üregi nyulak nemzettségébe tartozó mezei nyúl, Dr. Bubó a fülesbagoly és Füli a kutya. Egy nyári reggelen nyuszi arra ébredt az üregében, hogy nagyon szomjas. Ezért elugrált a Rákos-patakhoz, annyira szomjas volt, hogy amint oda ért szét sem nézett, hanem rögtön elkezdte inni a hűs vizet. Csak akkor vette észre, hogy valami van a patakban, amikor végre felnézett. Egy nagy sárga, kör alakú valamit látott. Sosem találkozott még ilyen dologgal a patakban ezért gyorsan elugrándozott Röf-Röf-höz, hogy neki is megmutassa.

– Szia Röf-Röf!
– Szia, Nyuszi! – Mondta Röf-Röf aki az Öreghegy lábánál éppen makkok és szarvasgomba után kutatott az avarban.
– Képzeld, láttam egy nagy sárga, kör alakú valamit a patakban! – Mondta Nyuszi Röf-Röf-nek.
– Egy nagy sárga, kör alakú valamit a patakban? – Értetlenkedett Röf-Röf.
– Gyere, néz meg te is!

Így hát a két jó barát elindult a patakpartra. De mire odaértek a nagy sárga, kör alakú valami szőrén-szálán eltűnt a patakból!

– Itt volt! Tényleg itt volt! – Szólalt meg Nyuszi rémülten.
– Én elhiszem neked, tudod, mit menjünk el Dr. Bubóhoz hiszen ő a legokosabb állat az Öreghegyen hátha ő tudja mit láttál – Mondta bölcsen Röf-Röf.

Dr. Bubó éppen szunyókálni készült, amin nem kell csodálkozni, hiszen éjszakai állat, nevezetesen egy fülesbagoly, aki egy hatalmas tölgyfa odvában lakik az Öreghegy fái között. A bölcs bagoly már messziről meghallotta a két jó barát csörtetését, vagyis inkább Röf-Röf csörtetését, mert a vaddisznók nem arról híresek, hogy halkan közlekednek. Mielőtt odaértek volna az odújához, rájuk köszönt.
– Sziasztok, fiúk! Mi járatban vagytok?
– Képzeld! Nyuszi reggel a patakban látott egy nagy sárga, kör alakú valamit! – Szólalt meg Röf-Röf
– De mire visszaértem Röf-Röf-el, hogy megmutassam neki már eltűnt. – Mondta Nyuszi.
– Egy nagy sárga, kör alakú valamit láttál a patakban? Minden bizonnyal a hold tükörképét láttad Nyuszi. – Szólt bölcsen a Dr. Bubó.
– A hold tükörképét? – Értetlenkedett nyuszi.
– Ha látom a tükörképét, akkor közel van! Akár meg is lehetett volna kóstolni! Szerinted milyen íze van a holdnak?- Vágta rá a folyamatosan csak a hasára gondoló Röf-Röf.
– Nem tudom, milyen íze lehet a holdnak, nagyon magasan van én olyan magasra sosem repülők, de menjetek fel az Öreghegy legmagasabb csúcsára, ott is keressétek meg a legnagyobb tölgyfát. Szerintem az van a legközelebb a holdhoz. – Mondta a bölcs bagoly majd nyugovóra tért.

A két jó barát elindult hát az Öreghegy legmagasabb csúcsára, ott is a legnagyobb tölgyfához. Útközben találkoztak barátjukkal, Fülessel, a kutyával.
– Sziasztok, kis pajtások! Merre mentek?
– Az Öreghegy legmagasabb csúcsához megyünk, ott is a legnagyobb tölgyfához! – Mondta Röf-Röf
– De miért? – Érdeklődött tovább Füli
– Azért mert reggel a patakban láttam egy nagy sárga, kör alakú valamit, ami Dr. Bubó szerint a hold tükörképe volt és Röf-Röf most meg akarja kóstolni. – Foglalta össze Nyuszi.
– Érdekesen hangzik! Veletek tartok! A holdat úgy is még csak megugattam, de sosem kóstoltam meg!

Így hát a három jó barát együtt folytatta az útját az Öreghegy legmagasabb csúcsára, ott is a legnagyobb tölgyfához. Amikor odaértek furcsa hangra lettek figyelmesek, Füles, mert neki volt a legjobb szaglása hamar megtalálta az egyik fa tetején ülő hollót, a szájában egy sárga, kicsi kör alakú valamivel.
– Mi van a szádban holló? – Kérdezte Füles
– Nem mondom meg! – Mondta teli szájjal a holló (1)
– Sosem fogjuk megtudni mi, van a szájában! – Mondta rémülten Nyuszi
– Van egy tervem! – Szólalt meg Füles majd újra megkérdezte a hollót – Mi van a szádban holló?
– Nem mondom meg! – Mondta teli szájjal a holló ismét
– Ejnye, holló! Sosem mondták még neked, hogy teli szájjal nem illik beszélni? – Kérdezte Füles
Erre a holló újra szólni akart, de akkor már akkorára nyitotta a száját, hogy a sárga, kicsi kör alakú valami kiesett belőle és a három jó barát lábai elé esett. A holló felszállt közben pedig búsan megszólalt – Sajt! – majd pedig elrepült.

A három jó barát igazságosan szétosztotta a hollótól elcsent hold darabnak nézett sajtot, majd pedig megreggeliztek belőle és ott fenn az Öreghegy legmagasabb csúcsán, a legnagyobb tölgyfa árnyékában álomba szenderültek. Talán még most is alszanak, ha az óta fel nem ébredtek.

(1) Amikor a holló beszél, én mindig a számba teszem, egy ujjpercemet mintha tényleg lenne a számban valami.

Close

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás