Az egyik legfontosabb Lean Startup technika az úgynevezett Minimum Működőképes Termék (angolul minimum viable product azaz MVP). Erejével csak az általa okozott zűrzavar mértéke vetekszik, mert valójában elég nehéz megvalósítani. Még Eric Ries-nak is sok évébe telt mire értelmet nyert számára az MVP lényege.

Mi az MVP?

A minimum működőképes termék egy új terméknek az a változata, amely lehetővé teszi a csapat számára, hogy a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legtöbb validált információt gyűjtse össze az ügyfelekről.

Néhány figyelmeztetés rögtön az elején. Az MVP a neve ellenére nem arról szól, hogy minimális termékeket hozzunk létre. Ha a célod egyszerűen csak egy egyértelmű viszketés megvakarása vagy valaminek a gyors átverés céljából történő megépítése, akkor tényleg nincs szükséged az MVP-re. Valójában az MVP eléggé bosszantó, mert plusz terheket ró rád. El kell érnünk, hogy az első termékiterációnkból tanuljunk valamit. Ehhez sok esetben rengeteg energiát kell befektetni az ügyfelekkel való beszélgetésekbe vagy a mérőszámokba és az analitikába.

Másodszor, a definíció a maximum és a minimum szavak használata azt jelenti, hogy határozottan nem képletszerű. Megítélést igényel annak kitalálása, hogy egy adott kontextusban milyen MVP-nek van értelme. Eric Ries egy korai interjúban arról beszélt, hogy az IMVU eredeti MVP-je hat hónapig tartott, mire piacra dobtuk. Ez elég nagy előrelépés volt egy korábbi vállalathoz képest, ahol majdnem öt évet töltöttek a bevezetéssel. Egy másik helyzetben viszont két hetet töltöttek egy olyan funkció kifejlesztésével, amelyet abszolút senki sem akart. Utólag visszatekintve, már ő is tudta, hoy a két hét túl hosszú idő volt. Sokkal hamarabb is rájöhettek volna, hogy senkinek sem kell a termék. Már egy egy egyszerű AdWords teszt megmutatta volna, hogy mennyire rossz a koncepció.

Eric Ries előadása a Minimum Működőképes Termékről a San Francisco-i Lean Startup Meetup-on: